A cég 127 éves története azt bizonyítja, hogy egy energetikai vállalat akkor maradhat hosszú távon egy térség meghatározó szereplője, ha minden korszakban képes a megújulásra – hangsúlyozta dr. Sámuel Emese, a Tatabánya Erőmű ügyvezetője a 76. Bányásznap és a 34. Villamos Nap alkalmából megrendezett ünnepségen. Az erőmű fejlesztéseinek célja Tatabánya hosszú távú, biztonságos és megfizethető hőellátása, miközben egy korszerűbb, rugalmasabb és fenntarthatóbb energiarendszer kialakításán dolgoznak.

Tatabánya története szorosan összefonódik a bányászattal és az energetikával. Ezek az iparágak a városban soha nem csupán gazdasági tevékenységet jelentettek, hiszen munkahelyeket, családokat és szakmai közösségeket teremtettek, miközben Tatabánya kultúráját és identitását is formálták. Ennek a történetnek immár 127 éve része a Tatabánya Erőmű.

Dr. Sámuel Emese ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, kevés energetikai vállalat mondhatja el magáról, hogy több mint egy évszázadon keresztül meghatározó szereplője maradt egy térség energiaellátásának. Ehhez azonban nem elegendő a múlt, minden korszakban képesnek kell lenni a megújulásra. Az elmúlt 127 év során megváltoztak a technológiák és az energiahordozók, átalakult a gazdasági és társadalmi környezet, az alapvető feladat azonban változatlan maradt: biztonságosan energiát adni Tatabányának és a térségnek.

Napjainkban mindez új kihívásokkal egészül ki. Magyarország és egész Európa energiarendszere jelentős átalakuláson megy keresztül. Egyszerre kell növelni az energiahatékonyságot, csökkenteni a környezeti terhelést, egyre több megújuló energiát integrálni, alkalmazkodni a villamosenergia-rendszer gyors változásaihoz, miközben az ellátásbiztonságból sem lehet engedni, és mindezt megfizethető energiaár mellett kell megvalósítani. Vállalatunk ügyvezetője szerint ezért a jövő energetikája nem épülhet egyetlen energiahordozóra vagy technológiára. Azok az energetikai telephelyek válhatnak igazán értékessé, amelyek többféle energiaforrást és technológiát képesek összehangolni, illetve mindig az adott helyzethez legjobban illeszkedő módon tudnak működni.

Tatabányán ez az átalakulás már megkezdődött. Ennek egyik legfontosabb lépése a biomassza-projekt volt, amelynek jelentősége jóval túlmutat azon, hogy az erőmű egy másik tüzelőanyagot is használ. A beruházás az energiaforrások diverzifikálását, a földgázfüggőség mérséklését, a megújuló energia részarányának növelését, ezen keresztül pedig az ellátásbiztonság erősítését is szolgálja. A biomassza-fejlesztés újabb lehetőséget adott az erőmű számára, és növelte a telephely alkalmazkodóképességét egy olyan időszakban, amikor az energiaárak és az ellátási viszonyok rövid idő alatt is jelentősen megváltozhatnak.

A következő fontos lépést a tavaly telepített villanykazán jelentette. A berendezés kapcsolatot teremt a villamosenergia- és a hőrendszer között: amikor a villamosenergia-rendszerben kedvező feltételek állnak elő, villamos energiából lehet hőt előállítani. Ez az időjárásfüggő megújuló villamosenergia-termelés növekedésével válik különösen fontossá. Egyre több olyan időszak lehet, amikor nagy mennyiségű villamos energia áll rendelkezésre a rendszerben. A villanykazán lehetőséget teremt arra, hogy ebből a tatabányai távhőrendszer számára hasznos hő keletkezzen.

Dr. Sámuel Emese szerint ez már nem a hagyományos értelemben vett erőművi gondolkodás. Sokkal inkább egy olyan energiaközpont logikája, ahol a különböző technológiák nem egymás mellett, hanem egymást kiegészítve működnek. Innen vezet tovább a következő fejlesztési lépés, a hőtároló 2 projekt. A hőtároló segítségével a hőtermelés időpontja részben elválasztható a hő felhasználásának időpontjától. Így a hőt akkor lehet megtermelni, amikor annak energetikai és gazdasági feltételei a legkedvezőbbek, majd eltárolni. Ez követően akkor kell felhasználni, amikor Tatabányának szüksége van rá.

A biomassza, a villanykazán és a tervezett hőtároló így nem három egymástól független beruházás, hanem ugyanannak a fejlődési folyamatnak három egymásra épülő eleme. A biomassza több lábra állítja a hőtermelést, a villanykazán összekapcsolja a villamosenergia- és a hőoldalt, a hőtároló pedig azt az időbeli rugalmasságot teremtheti meg, amelynek segítségével még jobban ki lehet használni a különböző energiaforrások előnyeit.

A következő időszak fejlesztéseinek része a városi távhőkiadást szolgáló három új keringtető szivattyú létesítése is. Bár ez kevésbé látványos beruházás, az ellátásbiztonság szempontjából legalább olyan fontos, hiszen az energetikai rendszer megbízhatóságát nemcsak az határozza meg, hogyan állítják elő az energiát, hanem az is, milyen biztonsággal jut el a fogyasztókhoz. A fejlesztések végső célja Tatabánya hosszú távú, biztonságos és megfizethető hőellátása.

Dr. Sámuel Emese arra is kitért, hogy a magyar kapcsolt energiatermelő infrastruktúra jelentős része olyan időszakba érkezett, amikor a következő beruházási döntések évtizedekre meghatározzák az egyes telephelyek jövőjét. Jelentős előnyt jelent ugyanakkor, hogy nem mindent kell a nulláról felépíteni, mivel rendelkezésre állnak az erőművi telephelyek, a távhővezetékek, a villamos hálózati csatlakozások és az irányítástechnika, valamint az évtizedek során felhalmozott szakmai tudás. Az igazgató ezért a következő évek egyik legfontosabb energetikai feladatának a meglévő értékek okos továbbfejlesztését nevezte.

Ehhez ugyanakkor kiszámítható környezetre is szükség van. Egy erőmű, hőtároló vagy távhőrendszer fejlesztése nem egy-két éves időtávra szól. Olyan jelentős beruházásokról van szó, amelyek évtizedekig szolgálják a fogyasztókat. Ehhez hosszú távon tervezhető szabályozásra és olyan fejlesztéspolitikára van szükség, amely nemcsak az egyes berendezések árát veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a beruházások mennyivel teszik biztonságosabbá, rugalmasabbá és fenntarthatóbbá az egész energiarendszert.

A Bányász- és Villamos Nap ugyanakkor nemcsak technológiáról és beruházásokról szól.

„Mert 127 év energetikai történelmét nem kazánok, turbinák, vezetékek és szivattyúk írják. Hanem emberek” – fogalmazott dr. Sámuel Emese.

Köszönetet mondott azoknak a bányászoknak, akik egykor az erőmű energiaforrását biztosították, az erőműves generációknak, amelyek a telephelyet működtették, valamint azoknak a munkatársaknak, akik ma is nap 24 órájában felelősséget vállalnak azért, hogy az energia rendelkezésre álljon. Mérnökök, gépészek, villamos szakemberek, karbantartók, irányítástechnikusok, diszpécserek, gazdasági és adminisztratív munkatársak munkájáról is megemlékezett, hangsúlyozva, hogy sokuk tevékenysége kívülről talán nem mindig látható, nélkülük azonban az erőmű egyetlen napig sem működhetne.

Az energetikában a sikernek különös mércéje van. A fogyasztó számára az a legjobb nap, amikor semmi rendkívüli nem történik. Télen meleg van a lakásban, rendelkezésre áll az energia, a rendszer pedig működik. E mögött azonban tudás, felkészültség, fegyelem, készenlét, karbantartás és emberi felelősség áll. Dr. Sámuel Emese a jelenlegi és korábbi munkatársak mellett azoknak a fiatal szakembereknek is köszönetet mondott, akik reményeik szerint továbbviszik a Tatabánya Erőmű 127 éves tudását és kultúráját.

„A Tatabánya Erőmű legnagyobb értéke nem pusztán az, amit 127 év alatt felépített. Hanem az, hogy 127 év után is képes jövőt építeni” – fogalmazott. A jövő építésének része a biomassza, a villanykazán, a tervezett hőtároló, a távhőellátás biztonságát erősítő fejlesztések és mindenekelőtt az erőműben dolgozók tudása. „A célunk pedig világos: Tatabánya biztonságos energiaellátását hosszú távon, megfizethető áron biztosítani – úgy, hogy közben egy korszerűbb, rugalmasabb és fenntarthatóbb energiarendszert építünk” – hangsúlyozta dr. Sámuel Emese.

Az igazgató a Tatabánya Erőmű valamennyi jelenlegi és egykori munkatársának jó egészséget, biztonságos munkát, szakmai sikereket és további közös eredményeket kívánt, majd a hagyományos bányászköszöntéssel zárta beszédét:

„Jó szerencsét!”